Röviden, aki eladni szeretne. Ugyanis csak a megfelelő motivációval lehet valakiből jó tulajdonos. Ha nem sürgeti semmi az ingatlan eladását, például egy nehezen fizethető banki hitel, válás, vagy egyéb ok, akkor az ingatlan tulajdonosa valószínűleg nem érzi elsődlegesnek az eladást. A sürgetésen pedig nem csak azt értem, ha valakinek alig pár hónap alatt kell túlesnie az egész adásvételen. Hiszen a szűk időbeli korlát inkább csak bonyodalmakat és nehézségeket jelent. A sürgetést hívhatjuk motivációnak, megfelelő oknak, vagy bárminek, a lényeg, hogy a tulajdonos azt tudja mondani például, hogy hajlandó vagyok módosítani az elképzeléseimen, mert el akarom adni.
A jó tulajdonosnak nem szabad ragaszkodnia az ideákhoz, hanem reagálnia kell a piac visszajelzéseire, és folyamatos apróbb korrekciókkal kell foglalkoznia az eladás lebonyolítása érdekében. Itt fontos szó a foglalkozni. Igen, mert hiába adjuk át egy közvetítőnek a stafétabotot, vagy bízunk meg valakit a hirdetéssel, akkor is lesznek olyan dolgok, amelyekkel a tulajdonosnak kell foglalkoznia. Sőt mondhatom úgy is, a tulajdonosnak mindvégig, míg el nem megy az ingatlan, foglalkoznia kell a dologgal. A sült galamb nem repül senkinek a szájába.
Jó kifogás, hogy a megbízott szakember nem csinál semmit, de ha az adott tulajdonos csak panaszkodik, és nem orvosolja a dolgot, akkor csak magát hibáztathatja. Az eladást kézben kell tartani, bizonyos részeit át lehet adni megbízással, de a teljes lebonyolítást semmiképpen sem. Egyet soha se felejtsünk el, valódi érdeke – azaz, hogy sikeresen, gyorsan, jó áron legyen eladva az adott ingatlan – csak és kizárólag a tulajdonosnak fűződik hozzá.
